Gere Ágnes készített velem egy interjút, ami a moly.hu Molyfaggató rovatában jelent meg. A válaszokat itt is közzé teszem, az eredeti megjelenést itt találjátok >>>
– Hogyan ünneplitek a családodban a Húsvétot? Van-e valami remek sztorid ehhez az ünnephez kapcsolódóan?
A szűk családommal, a gyermekeimmel és a feleségemmel Budapesten élünk, a többiek pedig Baranyában. Így az ünnepek nálunk leginkább egy-egy roadshowra emlékeztetnek. Cuccolás, utazás, megérkezés, pakolás, szusszanás, cuccolás, utazás, megérkezés, pakolás, szusszanás, stb. A húsvét sem kivétel ez alól, a gyerekek mindenhol ajándékot kapnak, mi pedig mindenhol, mindenből eszünk. Teljesen átlagos eljárás.
– Az Oscar-díj átadás még februárhoz köthető, de azért még szerintem eléggé aktuális lehet. Szoktad-e nyomon követni az eseményeket? Megnézed-e évről évre a díjazott filmeket? Elégedett vagy-e a mostani díjazottakkal?
Az elmúlt évben a Saul fia útját követve, gyakorlatilag minden egyes filmes ünnep, díjátadó a figyelem középpontjába került. Emiatt az Oscar, mondhatni egy volt a sok közül. Szerencsére, ott is elérte a filmet az elismerés. Amúgy, túl részletesen nem követem az Oscar, meg volt, hogy nem jelöltek színes bőrű színészt, ami miatt többen bojkottálták az eseményt, de mégis nagyszerű poénok születtek belőle Chris Rock előadásában. A DiCapriós poén és a szerencsés végkifejlet is eljutott hozzám, valamint a különösen fontos köszönőbeszéde, amit igazán komolyan vehetnének az illetékesek. Ellenben a betétdalos díjat, szinte biztosan pénzfeldobással döntötték el, mert amit Sam Smith összenyekereg abban a 007-es dalban, az paródiának is túlzás.
– A Howard Matheu sorozatodból a Magyar Könyvek Viadalán 2 könyved is a jelöltek között van. Számítottál-e ilyen rövid idő alatt ekkora sikerre? Ez mennyire motivál az alkotásban? Esetleg tervezed magad más műfajban is kipróbálni?
Engem nagyon meglepett ez az egész. Mármint a jelölések, főleg, hogy mind a két könyvem bekerült. Nem is tudom, mit kellene erre írnom, de hihetetlenül örülök, és persze anyukám is nagyon büszke.
Valójában nincs másfél éve, hogy kijött az első könyvem, és ez egy nagyon fontos visszajelzés számomra. Ritkán kommunikálok a célközönségemmel, mert a 7-12 éves korosztály még nem ír könyvekről kritikát. De a szülőktől, testvérektől gyakran érkezik pozitív visszajelzés, és ebben a tekintetben 40 blogger véleménye egy komoly piros pontnak számít.
Reménykedtem, de nem számítottam ekkora sikerre. Próbálok megfelelni mindannak, amit ez a jelölés és az eladási adatok is jeleznek. A Howard.hu weboldalon igyekszem különleges kiegészítőket nyújtani a könyvekhez, egy-egy novellát, vagy épp kifestőt, szeretném felépíteni ezt a világot olyannak, hogy akinek tetszik, tényleg érdemes legyen elmerülnie benne. Azt reméltem, minél több rész lesz kint a boltokban, annál nagyon érdeklődés kísérheti a sorozatot, de nem kellett túl sokáig várni, és az idén megjelenő negyedik és ötödik rész (A fáraó jogara, Hófehér kelepce) már olyan gyerekekhez érkezik, akik türelmetlenül várják.
A detektívtörténetek mellett sci-fi novelláim jelentek meg, például a Galaktikában, az Új Galaxisban és több antológiában. Az idén is várhatóak rövidebb, felnőtteknek szóló írásaim. Ezeket is nagyon fontosnak tartom, mert felvezetik a készülő regényeimet. Őszre várható egy 12-16 éveseknek szóló steampunk krimi kalandregény, amit most nagy izgalommal nevelgetek. Nagyon bízom benne, hogy ezen, a számomra új területen is, hasonló fogadtatásban lesz részem.
– Család, zene, írás. Ennyi elfoglaltság mellett mennyire van időd saját magadra, hogy olvass, zenét hallgass, netán filmet nézz? Mi az, amivel szeretsz és ki tudsz kapcsolódni?
Ó, rengeteg időm van saját magamra! Többnyire írásra, zenélésre, dalszövegírásra használom. Pihenésképpen szoktam olvasni, ha utazom vagy aludni készülök. Újabban moziba is járunk, mert a srácaim imádják, szóval, igazán nincs okom panaszra. Az alvás már nem annyira gyakori, ezt elismerem, de csupa olyan dolgot csinálok helyette, amit jobban szeretek nála. Például szeretek a családommal lenni, mert azt mondják a gyerekek egyszer kiröpülnek, és akkor már nem akarják majd, hogy lökd nekik a hintát, vagy szeleteld fel az almát, meg ilyesmi, úgyhogy amikor csak tudok apukaüzemmódba kapcsolok, és nem cserélnék senkivel.
