Howard Matheu vagyok, majdnem kilenc éve születtem itt a kikötőtől nem messze, Southamptonban. Nitával és Gillel a Crown Woodba járunk, és rendszeresen keveredünk (nem szándékosan) olyan helyzetekbe, amik bizony komoly detektívmunkát igényelnek.
A kutyaházas esetet, amit ha akarsz, le is tölthetsz innen az oldalról.
Az első regény címe: A harmadik.
A nyári táborban kezdődött azzal, hogy elcsavarogtunk az erdőben.
Egy faházra leltünk, de nem volt túl sok időnk bámészkodni, inkább elfutottunk, ahogy a lábunk bírta! Mikor visszatértünk Southamptonba, sokáig attól féltem, hogy utánunk jönnek! Ezért megalapítottuk a CWTT-t a Crown Wood titkos társaságát, és nyomozni kezdtünk. Azt hiszem elég, ha annyit elárulok: a vége jócskán izgalmasra sikerült!
A második kalandunk: A Nyúl akta.
Itt megint összekavarodott minden! Egy elsősnek elveszett a plüss nyula, amit Nita szeretett volna megtalálni, aztán a keresés közben olyan dolgokra bukkantunk, amik igazán elgondolkodtattak. Végül persze, megint nagy futás lett az egészből… Lehet, hogy minden ügyünknél így lesz ez már?
Nem! 😀
A harmadik esetünkben egy múzeumlátogatás vesz érdekes fordulatot:
A fáraó jogara.
Ez a legparásabb kaland, amit valaha olvastatok. Éjszaka a múzeumban? Brrr… De ez még hagyján! Épp Halloween éjszakáján, amikor amúgy is mindenki szörnyetegnek öltözik? Na, így különböztesd meg a szellemeket a jelmezesektől! Most azt mondod az nem nehéz, mert szellemek nincsenek? Könnyen vagy, mert te nem voltál ott! Én viszont igen, de leírtam mindent, majd te is meglátod…
A negyedik alkalommal épp az ünnepekre készültünk. Ez: Az ellopott karácsony.
A szüleink elutaztak, Nita a szeretetszolgálatnál önkénteskedett a nővéreivel és az anyukájukkal, mi meg Gillel belekeveredtünk ebbe-abba. Valami ajándékot szerettünk volna Nitának, aztán minden összekuszálódott. Még szerencse, hogy épp nálunk volt a papi, aki nagyon sokat segített…
Pingback: És tudja, és tudja…